Keresés a weboldalon:
2017 szeptember 20, szerda
Friderika napja van

Könyvajánló

Grecsó Krisztián: Jelmezbál
egy családregény mozaikjai

Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.


Vathy Zsuzsa

„Mi mindig szomorúak vagyunk, vagy bosszankodunk, gondolja Psziho. Ha mérni lehetne a szomorúságot – mivel is? szomorúságmérővel? –, kiderülne, hogy nálunk egy ötvenéves ember a megélt tizennyolcezer napjából kétszer annyit tölt el rosszkedvűen, mint egy olasz, egy francia vagy egy spanyol. Mi az oka? Országos depresszió? Vagy rosszul kezeljük a lehetőségeinket, és ennek következményeitől leszünk búskomorak?”

Vathy Zsuzsa első novellája 1968-ban jelent meg az Új Irásban. Első kötete 1970-ben a Magvető Kiadónál. Vegyészmérnöki pályáját ezután félbehagyta, a százhalombattai olajfinomítótól újságírónak ment el. Először üzemi lapoknál, majd országos lapoknál dolgozott. 1992 óta szabadúszó író. Novellái, kisregényei és szociográfiai írásai jelentek meg az elmúlt években.

József Attila-díjas, Márai-díjas, Príma-díjas.

Legutóbbi kötetei: Angyalhíd (2003), Herend az más (2006), Életünk, halálunk (2007), Angolpark (2009), Columbo autója (2011), Kávérajzok (2013).


Az élet vásárcsarnoka

"Annak próbáltam utánagondolni, mai életünkben mit tartunk fontosnak? Mit akarunk elmondani, mi okoz élményt? A művészet? A tudomány? A talált tárgyak? A sötétség, a világosság? És milyen élményt okoz? Esztétikait? Katarzist?

Katarzis, van még ilyen?

Könyvem műfaja: elbeszélések. Nem úgy, mint az egykori novellák, hogy történet, jellem, korrajz, hanem valami, ami elmondásra vár. Némelyik csak szkeccs, rövid esemény, annak szomorú vagy vidám változata. De ennél fontosabb, hogy ugyanakkor az ismeretlennel való találkozás is, valaminek a felderítése, szellemi kapcsolat létrejötte. Máskor csak sejtés, valami, amit racionálisan nem érhetünk el, de tudjuk, hogy fontos, hogy szükségünk van rá.

Mi késztetett erre? Természetesen az életem – és mások élete. Ha a világ gyorsan és sokat változik, az írónak egyre kevesebb a lehetősége, hogy az élet eseményeit követni tudja. Esetleg unja, mert ismétlődik, mert ki tudja, hányszor leírta már. Akkor mi marad az író számára? Nem tudjuk. Keresse és találja meg mindenki a saját megoldását.

Könyvemet Weöres Sándor segített megírni. Van, aki fiatalon fedezi fel Weörest, van, aki érett korában, van, aki idősen. Nekem az ő versei a szabadságot jelentették. Tragikusak vagy komikusak, vagy tragikusak és komikusak egyszerre. Világa sokszor gyermekien leegyszerűsített, létfilozófiája magas szintű, irigylésre méltó. Derű és játék nála az élet nélkülözhetetlen kelléke, ugyanígy a szerepjátszás és a kísérletező kedv. Muszáj volt megkérnem, hogy segítsen. Segített."

Vathy Zsuzsa

http://www.helikon.hu/termek/szepirodalom/Az-elet-vasarcsarnoka/1931/




„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.” 

(Kemény István)



Hírlevél feliratkozás

Hírek? Újdonságok? Programok? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből megkaphassa mindezt e-mail címére!
Paksi Közművelődési Nonprofit Kft.
Csengey Dénes Kulturális Központ

Cím: 7030 Paks, Gagarin u. 2.
Telefon: 06-75/830-350
Fax: 06-75/519-088
E-mail: info@paksivmk.hu
© 2014 Minden jog fenntartva.
Paksi Közművelődési Nonprofit Kft.
Fejlesztő és design: impressive.hu & TuckyDesign